Ez még viccnek is rossz! Nem akarom elhinni! Sőt, felháborítónak tartom! Megengedhetetlennek! Kerekre nyílt a szemem, elakadt a lélegzetem, mondhatom – kicsit vulgárisan, bár kétségtelenül találóan – „köpni-nyelni nem tudtam”.
Nézem a szokásos hírműsort az egyik kereskedelmi csatornán, amikor bemondják, hogy „Ma van a Lógás Világnapja, és a világon két millióan csatlakoztak a felhíváshoz.” Természetesen (?) a szervezők arra gondoltak, hogy ez a diákok iskolából való távolmaradására vonatkozik csak. Csak?
Intézményesítjük a „nem dolgozást”, a munkahelytől való távolmaradást!
Még szerencse, hogy a szervezők nem teszik kötelezővé a lógást. Habár, lehet, hogy az jobb lenne. Akkor tudnánk, hogy a diákok – kötelezően – nem mennek iskolába. De akkor a tanároknak, a portásoknak, a takarítóknak sem kellene aznap munkába menni. Igaz, fizetést sem kapnának, de ez legyen a legkevesebb, hiszen a diákok sem kapnak erre a napra fizetséget, amit náluk tudásnak hívnak.
Aztán a tanárok meghirdethetnék az Oktatástól Távolmaradás Napját. Persze, aznap a diákoknak be kellene menniük a suliba, és a helyükön ülve kellene várniuk, hogy az órákat megtartják a tanárok, vagy sem. Mert ma a tanároknak be kellett menniük a suliba, hátha akad olyan elvetemült diák, aki nem csatlakozik a mozgalomhoz (talán, mert nem hallott róla), és bement a „munkahelyére dolgozni”, azaz az iskolába tanulni.
És aztán az ötletet mindenki magáévá tehetné. Az orvosok tarthatnának Műtétmentes Napot, a szemetesek Kukaszállítás Nélküli Napot, a tűzoltók Oltást Kihagyó Napot és a sort hosszan lehetne folytatni.
Vagy egyszerűen, ha valamelyik nap nem mennénk dolgozni, és másnap a főnök kérdőre vonna bennünket, csak annyit mondanánk neki: „Tegnap tartották a Munkamentes Világnapot, és csatlakoztam a felhíváshoz. Tudja főnök, ez olyan nap, mint a Munka Ünnepe, csak épp az ellenkezője.” Ja, ha ez Őt nem hatná meg, és kirúgna, hát, így jártunk. Pedig előtte még jó viccnek tartottuk a dolgot. Csak a főnökünk olyan maradi, és nem olvasgatja az interneten a felhívást.
„Lógás Világnapja”? Még az sem zavarta a szervezőket, hogy éppen ma van „A kommunizmus áldozatainak emléknapja”. Lehet az is, hogy a szervezők ebből a „lógás” szóra asszociáltak, és rögtön a suliból való lógásra gondoltak. Pedig „lógni” sajnos máshogy is lehet. Ahogy a kommunizmus halálos áldozatai többségének kegyetlen sorsként kijutott. A világon 100 millióan voltak (az 1997-ben megjelent „A kommunizmus fekete könyve” alapján). Igaz, ők nem önként csatlakoztak a felhíváshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése