
Szeretném egy kedves barátom, tanítványom (gondolat)ébresztő írását is megosztani Veletek. Péter
Szia Micimackó!
Dehogy bocsátkozom vitába, hiszen hol is volnék oly fennkölt, hogy a fizikai csodák paradigmáiról mernék elmélkedni… Nem, dehogy van nékem ehhez bátorságom.
Mindamellett közismert mozirajongó volnék mégiscsak (fan, ahogy az angol mondja), meg hát mégis több időt töltök a vászon előtt, mint az átlagpolgár (mentsen tőle az ég), ezért veszem a bátorságot mégis, hogy néhány megjegyzést ide illesszek.
Szerinted a mese nagyon amerikai. Nos, ez nagyon nagy tévedés. Néhány éve egyik munkám kapcsán volt szerencsém egy amerikai elnöki tanácsadó előadását meghallgatni. Arról beszélt, hogy mikor készült erre a találkozóra, nem tudta, merre induljon, mert 4 földrész vagy 20 országának lakóihoz kell szólnia, mi is lehet bennük a közös, amit vallástól, kultúrától és gondolkodásmódtól függetlenül mind értenek majd. A következtetés pedig meglepően ez volt: a szegény fiú meséje az, amit mindenki és mindenhol ismer. Csak épp Indonéziában Fehér hagyma és Vörös hagyma, Csehországban a szegény Szabó legény, mifelénk a legkisebb királyfi – más körülmények és megnevezések, de ugyanaz a történet. Aztán sok év múlva mindezen felülemelkedve erről szólt a Csillagok Háborúja is, méltán lett egy korosztály „kult” filmje, hiszen a régi mesét kiemelte a szűk körből, kivetítette a csillagos égre, de a mese mégis ugyanaz. Nem az én gondolatom, de igaza van.
Szerintem az Avatar ettől lehet sikeres: mert nem amerikai, hanem olyan igazi mese, amit mindenki megért.
Igen, igazad van, körülmények nagyon célozgatnak az indiánok kiirtására. De legyünk őszinték: szinte minden földrészen volt népirtás: Ruanda, Kambodzsa, stb. Még ma is ez zajlik fekete Afrikában. Sőt, minden földrészen és korban volt egy ellenség, akit mássága (másképp gondolkodása, másképp türelmessége, másképp beállítottsága) miatt kellett üldözni. És most nem az Andrássy úti melegverésekre gondolok, hanem mondjuk a Keresztes Háborúkra, vagy a testvérharcokra a kettéosztott Németországban, Vietnámban, Koreában, stb. Szóval kedves gondolkodó barátaim, mielőtt nagyon elmerülnénk a tények és megérzések csatájában, először szégyelljük el magunkat kicsit: mert nagyon sokszor nagyon sok helyen irtottuk már egymást és magunkat. Ja, most nem fogom elmesélni a tavalyi Auschwitzi látogatás emlékét sem.
Szerintem az Avatar ettől lehet sikeres: mert egyszer győzhet mégis a jó, a gyengébb, az elesettebb – azaz mi.
Mélyek a gondolataid, és rendezettek… Tankönyvet kéne írnod, ilyen rendszerszemlélettel ez eleve sikerre ítélt kísérlet lehetne… De viccet félretéve, én csak egyszerű halandó vagyok, ezért nem gondolom, hogy mindig mindenben ott van a nagy csoda. Azt mondod, hogy ott van a végül elgyengülő lány… Michelle Rodriguez szerintem egyszerűen csak gyönyörű, ahogy van, és mint eredeti filmkritikámban írtam is, ő minden filmjében megjelenik egyszer egy hófehér atléta trikóban. Lehet, hogy van ennek valami jelentése, szerintem csak a felnőtt férfi lakosságnál akart a rendező jó pontot szerezni. Mint a Shrek 3-ban, amikor a városka támadása közben felvillan az Armani tábla…
S végül két trendre hadd irányítsak figyelmet. Mindkettőt az utóbbi években vélem felfedezni, csupán azért, mert sokszor járok moziba, és megfigyeltem két összefüggést. Persze lehet, hogy ez csak összeesküvés elmélet, de ki tudja…
Az egyik megfigyelt trend a brutális erőszak tért nyerése. Nem, a filmek nem erőszakosabbak, mint egykoron, csak épp régen jött az okos felügyelő ballonban, vagy kopaszon vagy bárkabátban és a bűnösök meglakoltak. Manapság viszont egyre többször látjuk, hogy a bosszú beteljesedik és az erőszak bizony erőszakkal toroltatik meg. Egyre többször ülök a moziban úgy, hogy azon tűnődöm, az előttem helyet foglaló pláza cica és bőrnyakú gazdája vajon mit értett ebből a sztoriból? Vagy csak világossá vált, hogy tényleg bárkit és bármikor pofán lehet vágni?
Szerintem az Avatar ettől lehet sikeres: mert itt tényleg lakolnak a gazok és megváltást nyernek a jók.
Aztán a másik trend: jó ideje már, hogy dokumentumfilmek, drámák s mesék egyre többször szólnak a környezetről, arról, hogy kiirtjuk a Földet magunk körül. Amit hálózatként tűnik fel a képeken, talán nem ennyire elvont kategória: csupán ez élővilág, a Föld flórája és faunája, amibe mi már sajnos végérvényesen beleromboltunk. Elvesztettük azt a kapcsolatot, ami egykor bennünk volt. Azt mondjuk: a természeti népek… Már csak emlék, hogy egykoron mi voltunk azok…
Hosszúra nyúltam, mint midig, bocsánat. Tetszik az Avatar, és tetszik a kritikád. Nagyon sok gondolatot megpendít, amiről jó lenne beszélgetni. Amiért jó lenne tenni.
Mert ez a mese – kékben ha kell – csak rólunk szól. Talán még nem késő észrevenni.
Merlin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése