AVATAR más szemmel - hozzászólás

Beától egy nagyon jó és érdekes hozzászólást kaptam, amit szeretnék mindenkivel megosztani. Péter


Kedves Péter és Blogolvasók!

Világok arcának harca, avagy hogyan látja egy metaMATEKos a metaFIZIKÁt (csak hogy egy kis fillológia is legyen a filozófiában):

Már réges-rég végigolvastam a blogot. Nagyon jó! A film is nagyon jó volt. Más volt, mint más filmek, pedig én csak egy sima tatabányai plázában láttam. A 2D ellenére tudtam, hogy van 3D is és a többi dimenziója is. Kérdés, hogy jó-e, hogy először nem kellett, mert nem is lehet egyszerre minden dimenzióját látni, érzékelni, felfogni. Az sem biztos, hogy minden néző ugyanazokat a dimenziókat látja, de legalább vannak. Akinek nincs antennája rá, nem fogja érzékelni és ezáltal zavarba sem fogja ejteni a film filozófiája. Rám azért nagyon hatott, az érzést nehéz is leírni: pont az AVATAR előtti hétvégén néztem végig a Világokon át c. beszélgetéseket, ami számomra akár lehet a film művészi megjelenítésétől mentes filozófiája is. Az egész azért zavarba ejtő, mert bármi, ami nincs eléggé az empirikus tudományosság eszközeivel elemezve, gondolati eretnekségnek számít, és aki feszegeti a határokat a megismerés, tudat, szellem, hit, anyag tekintetében és más alternatívákat is lehetségesnek tart, mint a nyugati társadalmi köztudatban uralkodó materialista világszemlélet, azt a közvélemény rögtön lesüllyeszti és megcímkézi a félművelt fanatikusok közé. A nyugati vallásos hit pedig tabu, mindenkinek a legintimebb magánügye, amiről nem nyilatkozunk. Elválik filozófiáktól, történelemtől, civilizációktól.

Elég merésznek tartom az alkotókat, hogy vették a bátorságot ennyire szembemenni a világgal, annak előítéleteivel. Ezek után olvastam Vágó István Sarlatánokkal harcoló c. cikkét: Vágó István az átmeneti társadalom kórtünetéről, az ezoterikus cunamiról mond túlságosan kategorikus állításokat, és a saját igazságát megkérdőjelezhetetlennek tartja.

Ebben meg is fogalmazza, hogy azért nem áll szóba egymással a Tényeket Tisztelők Társasága, alias Szkeptikusok társasága az ezoterikus őrültekkel (de ez nincsen igazán körülhatárolva, pontosabban kikkel is kellene szóba állniuk!!!), nehogy az ezotériát(Vagy ki tudja mit is?) a tudományosság talajára emeljék ez által. Való igaz, hogy amikor a Világokon át filmet ajánlottam, én is olyan neveket említettem, akik más területeken már kivívták gondolkodásmódjuk előtti főhajtásunkat.

A múlt hónapokban pont egy fizikus főiskolai tanárommal, akit igen nagyra tartok épp az időről, térről, dimenziókról, szakrális geometriáról leveleztünk. Ő írta, hogy olyan könyveket olvas, olyan dolgokon gondolkozik, amiket neki hivatalból, olvasás nélkül kellene elvetni, de mint fizika tanár, aki időről, térről annyit tanult és tud, gondolkodó emberként más tapasztalásai is vannak, más következtetésekre jut, mint az elvárt.

Pont a természettudomány axiómatizálása mutatta meg, hogy csak relatív ellentmondásmentességről beszélhetünk, Gödel pedig megmutatta, hogy minden axiómarendszerben meg lehet fogalmazni olyan állítást, amit se bizonyítani se elvetni nem tudunk.

A Világokon át-ban mondják, hogy a természettudomány azokkal a dolgokkal foglalkozik, amik mérhetőek, azaz anyagiak. Arról pedig már fizika órákon is szó esik, hogy a fény egyszerre részecske és hullám természetű és mindig úgy viselkedik mérésnél, ahogyan azt meg akarjuk figyelni: ha részecskeként akarjuk detektálni, akkor részecske, ha hullámként, akkor hullámként is viselkedik. Ennek a filozófiai mélységét pedig nem túl sokan látják, de akik igen, azoknak épp elég fejtörést okozott. Heisenbergék nyitották fel a nyugati filozófiák előtt Pandora szelencéjét ezzel és „A rész és az egész”-nél sem lehetne jobb cím a könyvének. Nem tudom, milyen jogon veszi bárki is a bátorságot kimondani a tutit: keleti és nyugati filozófiákat egymással szembe állítani dőreség, inkább az a feladat, hogy a sok perspektívából meglássuk a mi belső egységünket.

Soha nem fogja az megtapasztalni részecskeként a „lelket” (ha az nem az), aki nem hisz benne, hiszen ha elutasítja azt, hogy ez detektálható, akkor nem is lesz eszköze hozzá, és a valóság nem is fogja azt az arcát mutatni neki, hiszen hiába épít részecskéket detektáló műszert, a valóság nem a lelkét, csak a testét fogja felé fordítani.

Ezért nem kell félteni az AVATAR sorsát, mert az alkotók mindig felmutathatják a filmnek azt az arcát, amit az aktuális néző látni akar: lehet mese is, sci-fi is és lehet mögötte mély filozófia is, ahogy a MICIMACKÓ is többdimenziós, csak az a kérdés, mi melyik vagy hány dimenzióját akarjuk vagy vagyunk képesek egyszerre vagy külön-külön is látni.

Kicsit hosszú lettem. Bocs!

Üdv.: Bea