AVATAR tanulságok 3D-ben

Persze, hogy én is megnéztem. Pedig nem járok olyan sokat moziba, de ezt a filmet látnom kellett. Nemcsak a történet, hanem elsősorban a látvány miatt. Éppen ezért nem a 3D-s változatra, hanem az IMAX előadásra mentem. Előtte az internetem sok mindent elolvastam a filmről, a technikáról. Hallottam a plágiumról, a felszökő öngyilkossági lázról, a félelmetes nagyságú bevételről, és arról is, hogy a nézőknek hosszú a (több mint 2 órás) film.
A plágium kérdéséhez érdemben nem tudok hozzászólni. Az öngyilkosság problémáját először butaságnak tartottam. Úgy gondoltam, ez a film egyszerűen nem okozhat ilyen hatást. Ezt is ugyanolyan reklámfogásnak hittem, miként a sztori ellopását. Ahogy írni kezdtem, és jöttek a gondolatok, úgy változott meg a véleményem erről. A rekordbevételt nem csodálom. Különleges élmény a film nézése. Valóban ilyen érzés nem fogott el korábban, mint amikor a filmet láttam, és időnként úgy éreztem, én is részese, átélője vagyok a kalandnak. Főleg a „repülési” jeleneteknél, a mélység érzékelésénél. A filmet nem éreztem hosszúnak, mert sodort a történet, vitt magával a lendület.
Megpróbálok „stílszerű” lenni, és a filmmel kapcsolatos gondolataimat „három dimenzióban” írom le.

Első dimenzió: A történet

1D: Leegyszerűsítve: tipikusan amerikai, sőt hollywoodi a történet. A jó és a rossz harca (amelyben természetesen az előbbi győz). A szerelem mindent elsöpör, és nem ismer határokat. Ez utóbbi sokféle értelemben elmondható a történet kapcsán. A film üzenete ez lehetne: Állítsuk meg a Föld, a Világ elpusztítását. (Ahogy ezt láttuk például a kivételes tehetségű Michael Jackson „Heal the World” című dalának klipjében is.)
Néha azt éreztem, a film az amerikai őslakosok leigázásának adaptálása a mai korra, vagy talán bo-csánatkérés az akkor elkövetett bűnökért. Az őslakosoknál nagyon sok külső és belső jegy emlékeztetett az indiánokra. Ilyen a testfelépítésük, az egyszerű ruházat, a fegyverzet, a „lovak” használata, a különböző törzsek (a filmben klánok) léte, a természet tisztelete, az ősök szellemének fontossága, a vallási jegyeik. A betolakodók persze magasabb technikai színvonalon álltak, hódítani akartak egy természeti kincs megszerzéséért, erőszakosak és gátlástalanok voltak, az érzelmeiket háttérbe szorította az anyagi gazdagság igénye.

2D: De lehetne mindezt és a filmet a vietnami háborúra adaptálni, és tisztelgésnek tekinteni a hősök előtt. Itt is van őserdő, és a támadók harci légi járművekkel (helikopterekkel?) lendülnek támadásba, ruházatuk pedig látszólag nem sokban különbözik az akkori amerikai katonák által viseltektől. Alkalmaznak vegyi fegyvert is, mivel a támadás során bevetik a gázt is. És persze most sem számítanak az emberéletek.

3D: Világunk – ha úgy tetszik Létünk – mára megkétszereződött. Van egy „hagyományos” földi élet („e világunk”), de megtalálható (?) ezen kívül, ezzel párhuzamosan egy virtuális („e-világ”) is, amely-be eljuthatunk, ha akarunk, ahol a földihez képest a szeretet szerepe sokkal nagyobb, ahol meglelhető az ember és az élővilág harmonikusabb együtt élése. Nem véletlen, hogy a filmben az”e-világ” megjelenése, színvilága meseszerű, vonzó. Értelmezhetjük úgy, hogy a film a két világ harcát mutatja be.

Második dimenzió: A film

1D: A film mese felnőtteknek. Jól megírt mese, amelyben az érzelmeinkre erőteljesen hatnak. Szép lassan átállunk a másik, a gyengébb, a kiszolgáltatottabb fél oldalára. És nekik drukkolunk, hogy le-győzzenek – valójában – bennünket, az embereket. Ennek érdekében hajlandók vagyunk feláldozni bárkit, pedig az áldozatok tőlünk kerülnek ki, olyanok, mint amilyenek mi magunk vagyunk. Szurkolunk azért, hogy vereséget szenvedjünk. De ez az elvesztett csata a háború megnyerését jelenti számunkra, győzelmet az Élet érdekében.

2D: A műfaja sci-fi. Vagy talán a jövő megmutatása? Ami ma még csak ábránd, gondolat, az holnap valóság lehet. A valóság és fantasztikum keveredik a filmben, amely idő- és testutazás egyszerre: máshol és más testében létezni. Tetszett ennek megvalósítása a vásznon. Amikor a szereplők „ébren” vannak, akkor saját testükben léteznek, amikor „alszanak”, átköltöznek egy másikba. De ez így van a való világban is. Álmunkban lehetünk ugyanabban a testben, mint nappal, de lehetünk a saját testünk egy másik állapotában (például fiatalabban, soványabban, egészségesebben) is. És álmunkban lehetünk időben és helyben bárhol.

3D: Jogos a kérdés, amit a főszereplő is megfogalmaz: melyik az álom, és melyik a valóság? Melyik a létező világ, és melyik a fantasztikum? Vajon az, amit annak gondolunk? És ha egyszerűen rosszul hisszük a dolgot? Lehet, hogy a valóság, az csak álom? Az öröklét egy álomszelete? Lehet, hogy a földi élet csak egy utazás, egy kirándulás, egy rövid kitérő a tapasztalások, a tanulságok megszerzése érdekében. Talán meg kell halnunk – ahogy a főszereplővel is történik, hogy – átlépjünk örökre (?) egy más(ik) világba? Lehet, hogy ez az igazi magyarázata az öngyilkosságoknak, amit állítólag a film okoz?

A harmadik dimenzió: A megvalósítás

1D: A történet és annak megvalósítása – mint említettem – tipikusan amerikai. Tulajdonképpen jól bevált kliséket használnak a filmben. Van benne üldözés (csak nem a megszokott módon gépkocsikkal), találkozunk „végső összecsapással”, amikor a jó és a gonosz szemtől szemben egymással megharcol, van benne menekülés, és az egyik női főszereplő külsejében kemény, de szívében lágy lány. (Már amennyiben fizikai értelemben véve van neki szíve.) Természetesen a világunk megvédéséhez, a boldogság megtalálásához egy kis szerelmi vonulat, és tragikus halál is elengedhetetlen.

2D: A szereplők „életre keltése” látványos, de nem annyira meglepő. A megtámadott világ is alapvetően olyan, mint ami a létező földön megtalálható. Bár az állatok formája más, de azért lényegi jegyeikben nem térnek el az általunk ismertektől, a megszokottól. Találkozhatunk a filmben dinoszauruszokkal, farkasokkal, lovakkal és madarakkal, bár kicsit átalakított formában. Az őslako-sok is két lábon járnak és hasonlóan néznek ki, mint a földi lények, mint mi magunk. Nem véletlen mindez. Nem az a célja a filmnek, hogy valódi tudományos fantasztikumként hasson, hanem azt szeretné, hogy elfogadóbbak legyünk a másik világgal. Ha közelebb állónak érezzük őket, akkor sokkal inkább magunkévá tudjuk tenni céljaikat.
A filmben egyedüli újdonságként az élővilág közötti kommunikáció hat. A mindent átszövő hálóza-tok megjelennek a moziban. Így nyer például értelmet az őslakók farka a filmben. A hálózatokon keresztüli érintkezés, azok mindent behálózó volta manapság tetszetős és kicsit divatos téma. Számomra a hálózat filmbeli léte befejezetlen és kidolgozatlan, sőt kicsit funkcionálatlan marad. Valójában létezésükön kívül semmit sem tudunk meg róluk.

3D: Tulajdonképpen a technikai megvalósítás miatt érdemes megnézni a filmet. A látványért, az élményért. Ilyet eddig nem volt alkalmunk megtapasztalni. Egy hagyományos módon készült film is számos érzelmet vált ki bennünk, részesei vagyunk annak, bár becsapjuk magunkat, hiszen a film csak kétdimenziós, és csak látjuk azt. Egy színházi élmény megint más, mivel egy légtérben vagyunk a szereplőkkel, akik ugyanolyan valóságosak, mint mi. Habár itt az események tőlünk távolabb (a színpadon) zajlanak. A 3D-s moziban – igaz becsapjuk magunkat a szemünkkel, de – részeseivé válunk a történetnek, szinte belehelyezkedünk abba, ott vagyunk a szereplők mellett, érezzük a távolságot, megfoghatókká válnak a dolgok.
Nem véletlen, hogy a filmben többször fordul elő olyan jelenet, amikor az apró élőlények egész közel kerülnek hozzánk. Úgy érezzük, csak ki kell nyújtani a karunkat, és érintkezhetnénk velük. Olyan, mint amikor a tengerben a halakat szinte „karnyújtásnyi” távolságra gondoljuk tőlünk, ám amikor megpróbáljuk megfogni őket, kiderül, messzebb vannak, mint hittük.
A technika még nem tökéletes, időnként a hozzánk közelebbi dolgok homályosak, pedig élesebbnek kellene lenniük, mint a távolabbaknak. Néha a távolabbi dolgok 2D-sek maradnak. De! Mindez semmit nem von le a film értékéből, és valójában nem is igazán érdekes. A film ettől függetlenül is lenyűgöző. És egyben félelmetes.
Nem az újdonságtól, a technikától való félelemről van szó. A félelmeket mindazok a lehetőségek táplálják, amelyek előttünk állnak. Még pontosabban arról van szó, tudunk-e a lehetőségekkel úgy élni, ahogy szabad, ahogy lehet? Egyfelől még varázslatosabbá válik a film teremtette világ, másfelől vigyázni kell arra, hogy ne veszítsük-e el azokat a varázslatokat, amelyeket a valódi színészek, a hús-vér emberek „játéka” okoz számunkra. A filmkészítés világában is ki kell kerülni azokat a veszélyeket, amelyek például a klónozás tekintetében, mint erkölcsi problémák felmerülnek. Vigyáznunk kell arra, hogy a filmkészítés borzasztóan gyors technikai fejlődése ne menjen olyan irányba, hogy egy film szereplőinek „életre keltéséhez” elegendő legyen, mondjuk egy fénykép, és színészekre ne legyen szükség. Mert akkor már nemcsak a szemünket fogjuk becsapni. Ha a csapdákat, zsákutcákat ki tudjuk kerülni, akkor megnyugodhatunk.

Végső dimenzió: Ha ennyi mindent el tudtam mondania a filmmel kapcsolatban, akkor az azt jelen-ti, hogy megmozgatta fantáziámat, gondolataimat. Vagyis a filmet mindenképpen érdemes megnézni, amit mindenkinek őszintén ajánlok.