FRÉDI ÉS Piédzsi BÉNI

FRÉDI: Béni barátom, szevasz!
Ne búslakodj, itt a tavasz!

BÉNI: Ó, egy arasz-
nyit sem panasz-
kodom,
Frédi haverom!
Csak fáradt vagyok,
de nagyon!

FRÉDI: Levertségednek mi az oka?
Csak nem a tegnap esti vacsora?

BÉNI: Á, dehogy!
Az jó volt nagyon!
És nem is az asszony
ki bánatom okozza!

FRÉDI: Hát akkor kicsoda?
Vagy éppen micsoda?

BÉNI: Sokat tanulok,
hogy eszem javuljon!
Suliba járok esténként!

FRÉDI: Ó, te szegény
kőkorszaki lény!
Miért gyötröd magad?
Nem elég odahaza
asszonyod szava?

BÉNI: Nem olyan egyszerű,
te kis együgyű!
Itt van a Bologna,
mindenki bolondja,
és nem okíthatok
a Mütf-ön tovább,
ha nem leszek kis doktorból
egy igazi nagy agy, azaz
nem szerzek újabb fokozatot.

FRÉDI: Nem értem a dolgot!
Az már nem jó,
ha a neved Doktor
Bubó, azaz akarom
mondani Béni?
Ej, ni’
Összezavarsz láthatod,
már nevedet sem tudom!

BÉNI: Nem te vagy az egyetlen,
ki az egészet nem érted.
Megvallva, én sem.
De mit tehetek?
Piédzsi fokozatot
akarok,
s megszerzem mielőtt meghalok.
És így továbbtaníthatok.

FRÉDI: Mi az a Piédzsi?
Csak nem papírzsepi-
féle papírdarab?

BÉNI: Majdnem olyan!
Csak nagyobb!

FRÉDI: Ó, te bolond
fokozatosan
fokozatot-szerző
ezért mindent megtevő!

BÉNI: Köszi Frédi, te jótevő!
A kajákból jókat evő,
Könyveket kezedbe nem vevő,
a bolondságra mindig vevő
barátom.
Belátom,
nem látok másik utat,
csak hogy kutatok és kutatok.
Így leszek nagyon okos,
Piédzsi-fokozatos
igazi nagyokos.

FRÉDI: Tedd ez kőkorszaki szomszédom,
én nagyon drukkolok,
hogy jól és jókat kutas,
de így nem lehetsz majd benzinkutas,
akinek keresete tiednél sokkal nagyobb,
amely az asszonyoknál igen fontos
dolog.

BÉNI: Igazad van most is neked.
Okosabb nem leszek
egy cseppet sem,
de újabb papírom lesz,
hogy én vagyok
Frédi
barátja, a Piédzsis Béni!


2005. március 8.