FEKETE PILLANGÓ

„Menekülj, amíg nem késő!”

(OMEGA: Fekete pillangó)

Amikor valaki Amszterdamban jár, szinte biztos nem hagyja ki, hogy egy este elmenjen abba a negyedbe, ahol kirakatok mögött lányok kínálják fel testüket örömszerzés céljából. Bevallom, én is jártam ott. Érdekes, de egyben zavarba ejtő volt. Nem tudtam természetesen viselkedni. Zavarba hozott a látvány. Pontosabban a látvány mögötti sorsokba belegondolva, elszorult a szívem.

A kirakat mögötti sorsokról szól Chika Unigwe nigériai születésű, Belgiumban élő írónő „Fekete pillangók” című könyve. A regény eredeti címe „Fata morgana”, ami egy légköri fényvisszaverődési jelenséget, vagyis egyszerűen a délibábot jelenti magyarul. Azzal a nem túl gyakori esettel állunk szembe, amikor mind az angol, mind a magyar cím nagyon találó arra, amiről a könyv szól. Talán még „Hamis álom”-ra is fordíthatták volna, utalva a hasonló témát feldolgozó „Hamis gyönyör” című könyvre.

Miről szól a regény? Négy lány a fekete Afrikából a sötét valóságba kerül. A fekete éjszakákban álmuk tisztának és fehérnek látszik: egy jobb élet reményében útnak indulnak. Vállalják a felmérhetetlent, a bíztatónak tűnőt, ám a valójában reménytelent. Számukra Európa a kitörés lehetősége. Kitörés az otthon nyomorából. Kitörés a kilátástalanból. Kitörés a fájdalomból.

Számomra kicsit nehezen indul a regény. Csak lassan állnak össze a történetdarabkák. Aztán az események összeállnak, a szálak összefutnak, a történet felpörög. Az írónő stílusában van valami egyedi, amit meg kell szoknia az olvasónak.

Amikor megvettem a könyvet, azt gondoltam, a regény a kirakat mögötti elviselhetetlen fájdalomról fog szólni. Erről tulajdonképpen nincs szó a műben. Csak az ehhez vezető útról. Az önként vállalt prostitúcióról. Önként? Ez egy nehéz kérdés. Nem is tudom a jó választ. Talán nincs is ilyen.

Csak a kegyetlen valóság létezik. Kérdés és válasz nélkül.

A könyv hátsó borítóján kiderül, így nem árulok el titkot, hogy az egyik lány meghal. Ez önvizsgálatra készteti a többi lányt, és az olvasót is. Elgondolkodnak sorsukon, és mi is átgondolhatjuk életüket, életünket, a világról alkotott véleményünket.

„Szállj, csak szállj tovább!”
(OMEGA: Fekete pillangó)

Ui.: Bár az Omega együttes idézett dalát nem a regény ihlette, mégis a dal hangulata, és sorai illenek a könyvhöz. Aki szeretné meghallgatni a dal, íme az elérhetőség: http://www.youtube.com/watch?v=W-8O1G4U3yI&feature=related