Ki az igazi bűnös?

Megvallom, egyik kedvenc, ha nem „a” kedvenc filmem a Sánta Ferenc regényéből készült Ötödik pecsét.

Ahányszor megnézem, annyiszor találok benne olyan dolgokat, amelyekre nem figyeltem korábban. A film mindig mond számomra új és újabb tanulságokat, elgondolkodnivalókat. Nemrégen ismét megnéztem a filmet, mert „külföldre szakadt” (régiesen: disszidált) ismerősömnek szerettem volna megmutatni ezt a jelenben is érvényes és aktuális, fantasztikus alkotást.

A regénynek és filmes adaptációjának számtalan olvasata van. A gondolatvilága, az értelmezése nagyon sok lehetőséget kínál azok számára, akik szeretnek elmélyedni életünk fontos kérdéseiben. Most nem kívánok sem igazi kritikát írni a filmről, sem az összes gondolatomat leírni, mindössze a felvetődő kérdésekből egyre próbálok választ keresni. Vagy legalább is elindulni ezen az úton, hiszen a blog műfaja nem enged hosszas fejtegetéseket.

A kérdés, amit a film is sokféle módon felvet, ennyi: Ki az igazi bűnös?

Talán Tomoceuszkakatiti, aki hatalmánál fogva annyi szörnyűséget követ el, de akinek semmilyen lelkiismeret-furdalása sincs, mert korának erkölcse szerint cselekedett?

Talán Gyugyu, aki ellen azokat a borzalmakat elkövették, és aki mindezeket eltűrte, mert hite szerint így tudott tiszta maradni?

Talán Gyuricza úr, az órás, aki erkölcseivel szemben mégis megalázkodott, hogy az árvák érdekében saját életét mentse?

Talán Király kolléga, a könyvügynök, aki gátlástalanul élvezte az életet, szerette a nőket és az italt?

Talán Keszei, a „művészi fényképész”, aki úgy véli, hogy a helyes meggyőződést, a hitet bármilyen eszközökkel másokra kell erőltetni?

Talán Kovács úr, az asztalosmester, aki tiszta erkölcsűnek gondolja magát, de amikor ezt kellene választania, mégsem érzi magát erre elég erősnek?

Talán Béla kolléga, a csapos, aki igyekszik minden, számára fontos embert egy kicsit megvesztegetni?

Talán a civilruhás, aki megteremti a gyakorlat elméletét, és magyarázatot ad a megmagyarázhatatlannak gondolt szörnyű tettekre?

Talán a fiatal, bölcsészvégzettségű nyilas tiszt, aki könnyedén tud átgázolni mások életén?

Talán Macák, a verőlegény, aki tettleges kiszolgálója bármilyen rendszernek?

Talán a haláltusáját vívó vasöntő, aki fellázadt az általa gazembereknek tartottak ellen és felrobbantott egy fegyverraktárt?

Talán mindannyian bűnösök vagyunk?! Hiszen, mindenki követ el bűnt! Azt nem tudom, hogy szabad-e megkülönböztetnünk „kis bűnt” meg „nagy bűnt”! De abban bizonyos vagyok, hogy „igazi bűnösök” mindig léteznek! Hogy kik ők? Erre mindenkinek magának kell a feleletet megtalálnia!