Mi is az út: Két pont közötti távolság? Két hely közötti rész? Annak leírása, hogyan jutok el A-ból B-be?
Mi az utazás: Az út megtétele? Egy mód arra, hogy A-ból eljussak B-be? Annak élménye, hogy A-ból B-be jutok? Az Indulás és a Megérkezés között eltelt rész?
Mi a fontos: Az út maga? Az utazás? A megérkezés? A döntés (hogy egyáltalán elmenjek-e, vagy hogy melyik utat válasszam, esetleg az, hogy megérkezzek)?
És ha a kérdésekre megpróbálunk válaszolni, akkor itt egy újabb kérdés, az egésznek a lényege: Vajon az Élet, nem maga is egy Utazás? Nagy Utazás?
Mit tudunk erről a Nagy Utazásról? Ismerjük az Indulást, és tudjuk, inkább csak feltételezzük a Megérkezést. Ám amíg a hétköznapokban a Megérkezést annyira várjuk, és örülünk neki, addig a Nagy Utazásnál valószínűleg nem így vagyunk ezzel. Habár …, de ez már a Hit birodalmába tartozó gondolatokat vet fel.
Szóval, mit tudunk erről a Nagy Utazásról? Ez az egyetlen utazásunk, maga az „Utazás”? Vagy ez a sok utazásaink egyike? Vagy ez csak a bekötő út, amelyen áthaladva eljutunk a Főútra, amelyen továbbszáguldhatunk? … A kérdések csak sokasodnak, a válaszok meg bizonytalanodnak!
Mit mondhatunk e Nagy Utazásról? Távolodunk-e a Kiindulási állomástól, és közeledünk-e a Megér-kezési helyhez? Vagy a távolodásunk és a közeledésünk csak látszólagos? Avagy a Megérkezési hely megegyezik-e a Kiindulásival? Lehet, hogy soha nem jutunk el a Végállomáshoz, csak egyre inkább közelítünk hozzá?
Milyen is számunkra a Nagy Utazás? Kellőképpen odafigyelünk-e arra, hogy jól érezzük magunkat közben? Nézzük-e közben a Tájat? Észrevesszük-e annak szépségeit, különlegességeit? Megállunk-e, ha gyönyörködni akarunk, vagy ha pihenésre van szükségünk? Magányos lovagként járjuk-e be utunkat, vagy Csapat részeként? Figyelünk-e kellőképpen útitársainkra, hogy jól érezzék magukat velünk, vagy mi jól érezzük magunkat velük? Tudjuk-e, hogy utunk megismételhetetlen és megváltoztathatatlan?
Túl sok a kérdés. Nem is kell válaszolnunk rájuk! Egy részükre nincs is válasz. Csak néha jussanak eszünkbe. Például mostanában, amikor meglátogatjuk Szeretteink sírját, akik megérkeztek valahova, de mi bízunk benne, hogy ez csak egy köztes állomás számukra és számunkra is.
2010. október 24.
Mi az utazás: Az út megtétele? Egy mód arra, hogy A-ból eljussak B-be? Annak élménye, hogy A-ból B-be jutok? Az Indulás és a Megérkezés között eltelt rész?
Mi a fontos: Az út maga? Az utazás? A megérkezés? A döntés (hogy egyáltalán elmenjek-e, vagy hogy melyik utat válasszam, esetleg az, hogy megérkezzek)?
És ha a kérdésekre megpróbálunk válaszolni, akkor itt egy újabb kérdés, az egésznek a lényege: Vajon az Élet, nem maga is egy Utazás? Nagy Utazás?
Mit tudunk erről a Nagy Utazásról? Ismerjük az Indulást, és tudjuk, inkább csak feltételezzük a Megérkezést. Ám amíg a hétköznapokban a Megérkezést annyira várjuk, és örülünk neki, addig a Nagy Utazásnál valószínűleg nem így vagyunk ezzel. Habár …, de ez már a Hit birodalmába tartozó gondolatokat vet fel.
Szóval, mit tudunk erről a Nagy Utazásról? Ez az egyetlen utazásunk, maga az „Utazás”? Vagy ez a sok utazásaink egyike? Vagy ez csak a bekötő út, amelyen áthaladva eljutunk a Főútra, amelyen továbbszáguldhatunk? … A kérdések csak sokasodnak, a válaszok meg bizonytalanodnak!
Mit mondhatunk e Nagy Utazásról? Távolodunk-e a Kiindulási állomástól, és közeledünk-e a Megér-kezési helyhez? Vagy a távolodásunk és a közeledésünk csak látszólagos? Avagy a Megérkezési hely megegyezik-e a Kiindulásival? Lehet, hogy soha nem jutunk el a Végállomáshoz, csak egyre inkább közelítünk hozzá?
Milyen is számunkra a Nagy Utazás? Kellőképpen odafigyelünk-e arra, hogy jól érezzük magunkat közben? Nézzük-e közben a Tájat? Észrevesszük-e annak szépségeit, különlegességeit? Megállunk-e, ha gyönyörködni akarunk, vagy ha pihenésre van szükségünk? Magányos lovagként járjuk-e be utunkat, vagy Csapat részeként? Figyelünk-e kellőképpen útitársainkra, hogy jól érezzék magukat velünk, vagy mi jól érezzük magunkat velük? Tudjuk-e, hogy utunk megismételhetetlen és megváltoztathatatlan?
Túl sok a kérdés. Nem is kell válaszolnunk rájuk! Egy részükre nincs is válasz. Csak néha jussanak eszünkbe. Például mostanában, amikor meglátogatjuk Szeretteink sírját, akik megérkeztek valahova, de mi bízunk benne, hogy ez csak egy köztes állomás számukra és számunkra is.
2010. október 24.
